Yogalife – Jóga nyolc lépcsője

Ez a sorozat azért született, hogy legyen olyan alkalom, amikor van lehetőség betekinteni a heti rendszerességű jóga órák mögé, hogy mi van a fizikai és légző gyakorlatokon túl, hogy miért törekszünk az elme elcsendesítésére vagy hogy miért zengetjük az Om mantrát.

A második alkalommal a jóga nyolc lépcsőjéről beszélgettünk, azon belül kiemelten az erkölcsi tanításokról.

Patandzsali Jóga Szútra

Aki a jógának nemcsak a testmozgás részével foglalkozik, az már biztosan találkozott Patandzsali nevével. I.e. 4. századra teszik a jógáról készült összefoglaló művét, a Jóga Szútrát. Ez a mű egy spirituális útmutató, segíti a jóga útján járókat. Tanításai az elme uralására összpontosítanak. Ennek két fő módszere van az abhjása, ami gyakorlást jelent. Saját kapacitásunknak megfelelően, fokozatosan fejlődve szoktatjuk magunkat a jóga szabályait követő élethez. Nem a gyorsaság a lényeg, hanem a rendszeresség, és rendszeres gyakorlással egyre természetesebbé válik ez az életmód, és ahogy tapasztaljuk pozitív hatását az életünkre, egyre inkább akarunk még kapni belőle. A másik pedig a vairágja, ami lemondás, ragaszkodás nélküliség. Fokozatosan elengedni a beidegződéseket, anyagi és mentális ragaszkodásokat.

Nyolc lépcsőben (astanga) fogalmazta meg az utat, mely lépcsők szorosan kapcsolódnak egymáshoz, egymásra épülnek. Az általa megfogalmazott nyolc lépcső utolsó foka a szamádhi, a megvilágosodás, mely egyben a jóga végső célja.

A Jóga Szútrában megfogalmazottak a mai társadalom számára is nagyon aktuálisak. Egyre többen fordulnak a jógához az egyensúly megtalálásának és a belső béke ápolásának eszközeként. A műben felvázolt alapelvek lehetőséget kínálnak a modern kihívásokban való eligazodáshoz, ösztönözve az embereket a tudatosság, az etikus életvitel, az önismeret fejlesztésére és az önvaló megismerésére.

A jóga nyolc lépcsője, angája:

1. Jamák (kerülendő, tiltások)
   A szanszkrit szó jelentése: szabályozni, harmonizálni; megfékezést, visszatartást is jelent.
   ahimszá – nem ártás, nem-sértés, erőszakmentesség (gondolatban, szóban, cselekedetben). A „nem-ártás”-ban bennfoglaltatik az élet tisztelete. Ez a legfontosabb morális elv, elengedhetetlen ahhoz, hogy a többi jama elv hatékony legyen, hiszen a fizikai, mentális és érzelmi erőszak (akár saját magunk ellen) meggátolja a lelki fejlődésünket. Ahimsa kapcsán az első lépés a vegetáriánus táplálkozás, talán ezt is a legkönnyebb meglépni. A táplálkozás pedig azért fontos, mert az amit megeszel meghatározza a tested, lelked, szellemed működését.
   szatja – igazmondás, őszinteség, igazsághoz való ragaszkodás
   brahmacsarja – másokhoz való helyes hozzáállás, részleges vagy teljes szexuális önmegtartóztatás, a szexuális energiák átalakítása (az érzéki örömök helyett az Isteni felé fordulni) – nem a vágyak és az ösztön vezérli a szexualitásban, nem feltétlen jelent teljes önmegtartóztatást – a szexuális energia hatalmas, ezzel is lehet emelni a tudatosságot, a kundalinit.
   asztéja – nem lopás, a sóvárgás, irigység hiánya
   aparigraha – elutasítás, birtoklási vágytól való megszabadulás, mindenből annyit fogadok el, ami feltétlen szükséges. Ragaszkodás mentességnek is fordítják. A ragaszkodás félelemre és bizonytalanságra épül. Az aparigraha bizalom abban, hogyha ezt elengedem, akkor lesz majd más, akár lesz még jobb is. Sokszor görcsösen tudunk ragaszkodni tervekhez, gondolatokhoz, nézetekhez is. A tárgyakhoz is hajlamosak vagyunk ragaszkodni. Mielőtt valamit megveszel, érdemes feltenni magadnak a kérdést, hogy ez valóban kell-e nekem. Sokszor rájövünk, hogy nem is kell.

2. Nijámák (betartandó ajánlások):
   saucsa – külső-belső tisztaság – védikus kultúrában a víz nagyon fontos, vízzel való tisztulás. A víz legsajátosabb tulajdonsága a tisztító hatása: lemossa a testről az út porát és a lélekről a bűn szennyét. Az is a tisztasághoz tartozik, hogy az elménket megszabadítjuk az olyan szennyeződésektől, mint a düh, harag, irigység, mohóság.
   szamtosa – elégedettség – elégedettek vagyunk azzal, amit birtoklunk, amink van. Ez belső nyugalmat, kiegyensúlyozottságot ad nekünk. Patandzsali azt mondja, hogy az elégedettségből határtalan boldogság keletkezik.
   tapasz – lemondás, aszkézis, önszigor, önmegtartóztatás, erőfeszítés (önmegtartóztatás az érzékek minden szintjén) – bizonyos szintű szenvedés, korlátozás annak érdekében, hogy égessük a karmát – uralom a test és a lélek felett, önfegyelem.
   szvádhjája – szent könyvek tanulmányozása, de ide tartozik a rendszeres mantrázás, például az OM rendszeres recitálása – szvádhjája gyakorlásával a jógi egyre inkább elengedi az anyagi világhoz tartozó témákat és egyre inkább vonzódik a transzcendentális, lelki témákhoz – például, aki a jóga útján jár, érdemes a Bhagavad Gítát olvasni (Ha jobban szeretnéd hallgatni, mint olvasni, akkor ajánlom figyelmedbe a Szanszkrit Akadémia előadásait – ide kattintva eléred.)
   ísvara-pranidhána – az Úr iránti szeretet, felajánlás, odaadó szolgálat

3. ászana – stabil, könnyű testhelyzet – Patandzsali annyit mond, hogy a helyes testtartás szilárd és kényelmes (erőlködés nélküli és vég nélküli meditáció fenntartható benne) – Gheranda szamhitában is csak 32 testhelyzet van. Ászanáknak az eredeti célja az, hogy a testet képessé tegye a meditációra.

4. pránájáma – az életenergia szabályozása

5. pratjáhára – az érzékek visszavonása tárgyakról – érzékszervek feletti teljes uralom

6. dháraná – koncentráció

7. dhjána – meditáció

8. szamádhi – tudat feletti állapot, egységélmény

A nyolc lépcső egymásra épül, melyek gyakorlatilag eszközök, hogy segítsenek elérni a jóga célját, a szamádhit, az egyesülést minden létező Forrásával, amikor az egyéni lélek összekapcsolódik a egyetemes lélekkel, az Univerzummal, Istennel.

„A spirituális útkeresés hasonló egy égési folyamathoz. A tűz akkor alszik ki, amikor az éghető anyag teljes mértékben elégett. Az égési folyamatot nem siettetheted, a maga ritmusában történik. Van, akinek kevesebb, és van, akinek több tűzifája van. Az útkeresés lezárása és Önvalód felismerése természetes módon zajlik, mindenkinél más-más ütemben. Vannak olyan emberek, akik tűzifája szinte azonnal ellobban és hamar felébrednek, nem szenvednek sokat; vannak viszont olyan emberek, akiknek rengeteg fájuk van, és azok csak hosszú kínok között égnek el. Mihelyt azonban a tüzet tápláló üzemanyag elfogy, a tűz magától csendesedik el és lesz parázzsá, majd hamuvá. A keresésre irányuló törekvés megszűnik, az ego elég a tisztítótűzben és felragyog az Önvaló. De újra elmondom: ez a folyamat egyénfüggő. Nem lassítható/gyorsítható – Isteni Rendben és ütemben történik.” (Francis Lucille)